felületminségét

A felületminőség a felület geometriai és vizuális jellemzőinek összessége, amely megmutatja, mennyire sima vagy texturált a felület és milyen érdeségi szintek vannak jelen. A fő jellemzők közé tartozik az érdeség (felületi érdesség), a hullámosság és a textúra irányossága, valamint a felületi hibák, például karcolások vagy behúzódások. A felületminőség jelentős hatással van a funkcionális teljesítményre, mint a súrlódás, kopás, tömítésképesség, korrózió és az élettartam.

A felületminőség mérésére leggyakrabban profilometriai módszereket alkalmaznak. A legismertebb paraméter az átlagos érdeség, Ra, de használják a Rz-t (összes csúcs- és mélyedésmagasság), Rt-t és egyéb paramétereket is (Rq, Rp, Rk). A mérési és értelmezési módszereket szabványok írják le, például ISO 4287, ISO 4288 és ISO 25178 a 3D felületek esetében.

Alkalmazási területei közé tartozik a gép- és autóipar, az orvosi eszközök és az elektronikai csatlakozók. A megkívánt felületminőség a funkcionális és esztétikai követelmények alapján kerül meghatározásra, és a gyártási folyamatok során szigorú ellenőrzésnek van alávetve. Jó felületminőség csökkenti a súrlódást és kopást, javítja az illesztéseket, és növeli a hosszú élettartamot.

Javítása és ellenőrzése: A felületminőség javítása érdekében alkalmazhatók csiszolás, polírozás, hengerlés vagy bevonatok, valamint különféle felületkezelések. Mérés nélkülözhetetlen a minőségbiztosítás részeként, és a megadott követelményekhez képest állítják be a gyártási paramétereket.