felületképz

Felületképzés vagy felületi képződés olyan folyamatok összessége, amelyek során egy anyag felszínének összetétele, szerkezete vagy topográfiája létrejön vagy módosul. Célja lehet a felület tulajdonságainak javítása, például a kopásállóság, a korrózióvédelem, az adhézió, a biokompatibilitás vagy a katalitikus aktivitás növelése. A terület több tudományágat ölel fel, így az anyagtudományt, a kémiát és a biomedikát, továbbá számos alkalmazási területet érint.

A legfontosabb eljárások közé tartozik a bevonatok felvitele: elektrolízissel vagy elektrokorációval történő bevonatolás, plazmabevonatok, valamint kémiai és fizikai gőzdepózió (CVD és PVD). Emellett gyakori a felületi oxidáció és passziváció, a maratás és etching, a textúrázás és a csiszolás, illetve a felület funkcionálisítása önösszeálló monoléteg-kapcsolatokkal vagy más adalékokkal (SAM-ek és más felületkialakítási technikák).

A felületképzési folyamatok vizsgálatára alkalmazott módszerek közé tartozik a profilometria, az AFM és a SEM a topográfia vizsgálatára; a kémiai összetétel meghatározására XPS és TOF-SIMS használható. A felületi energia és a wettability értékelésére szolgáló mérések, például a kontakt szög mérése is fontos.

Jelentős alkalmazási területek közé tartozik a mikroelektronika, a védőbevonatok, az orvosi implantátumok felületkezelése, a katalizátorok és energiarendszerek felületeinek optimalizálása. Összefoglalva, a felületképzés olyan folyamat, amely a felszín specifikus tulajdonságait hozza létre vagy módosítja, gyakran a belső tulajdonságok megváltoztatása nélkül.