kémiát

A kémia a matériával, annak összetételével, szerkezetével, tulajdonságaival és a benne lezajló változásokkal foglalkozó tudomány. Vizsgálja az atomok és molekulák viselkedését, reakciók mechanizmusait és az anyag energiaváltozásait. A kémiát hagyományosan alrendszerek szerint osztják fel: szervetlen kémia, szerves kémia, fizikai kémia, analitikai kémia, biokémia és anyagtudomány; kapcsolódásai pedig más tudományterületekkel, például fizikával, biológiával és környezettudományokkal erősek.

A kémiának gyökerei az alkímiában keresendők, de a modern kémia fejlődése a 17–19. században zajlott. Lavoisier megfogalmazta a tömegmegőrzés törvényét, Dalton kidolgozta az atomelméletet, Mendelejev felállította a periódusos rendszert. A 19. században a szerves kémia és a gyakorlati analitika gyors fejlődése alakította ki a mai kémia alrendszereit. Wöhler 1828-as urea-előállítása példaképpen az organikus kémia megalapozásának mérföldköveként szokott említésre kerülni.

A kutatások jellemzően kísérleti és elméleti megközelítéseket kombinálnak. A modern eszközök közé tartozik a spektroszkópia, a kromatográfia, a titrálás és a tömegspektrometria, valamint a számítógépes kémia és a kvantumkémia. A kémia alkalmazásai közé tartozik a gyógyszeripar, az anyagtudomány, az energia- és környezetvédelem, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.

A kémia képzése a középiskolai alapok után egyetemi szinten folytatódik, ahol a hallgatók elméleti és gyakorlati ismereteket szereznek, majd specializáció szerint mélyítik el a tudományt. A szó eredete a görög khēmía kifejezésből származik, amely az arab al-kīmiyā’ útján jutott el nyugatra; a magyar nyelvben a tudomány neve kémia, és a szó kémiát esetben használjuk.