fékrendszer

Fékrendszernek nevezzük azt a járműszisztémát, amely a mozgó tömeg kinetikus energiáját hővé alakítva csökkenti vagy megállítja a járművet. A legtöbb személygépkocsin hidraulikus féknyomáson alapuló rendszerek működnek, de nehéz járműveknél és speciális alkalmazásoknál légvezérelt (pneumatikus) fékrendszerek is használatosak. A modern fékrendszerek gyakran tartalmaznak ABS-t vagy más menetbiztonsági funkciókat.

Fő alkatrészei közé tartozik a fékpedál, a mesterhenger, a hidraulikus vezetékek és a fékfolyadék. Tárcsás fékeknél a féknyergek és a fékbetétek nyomják a tárcsát; dobfékeknél pedig a fékdugattyúk a fékpofát a dob belső felületére nyomják. A legtöbb modern járműnél első keréken tárcsaféket, hátsó keréken pedig vagy dob-, vagy tárcsaféket alkalmaznak. Az ABS és az elektronikus fékerőelosztó modul gyakran integrált a rendszerbe.

Működésének alapelve: amikor a vezető fékpedálra lép, a mesterhenger hidraulikus nyomást hoz létre a fékolajban. Ez a nyomás a keréknél lévő féknyergekre/dugattyúkba jut, és a fékpofák a tárcsára vagy a dob belső felületére nyomódnak, ezzel lassítva vagy megállítva a járművet. Az ABS azonnal beavatkozik, ha a kerék megcsúszik, hogy elkerülje a blokkolást; a fékerőelosztó pedig az elő- és hátsó kerekek között osztja meg a nyomást.

Típusai közé tartozik a hagyományos hidraulikus tárcsás és dobfék, a pneumatikus fékrendszer nehéz járműveknél, valamint az elektromos fékerővel vagy regeneratív fékezéssel kiegészített rendszerek. A korszerű járművekben gyakran integrált fékvezérlés és elektronikus szabályozó modulok találhatók.

Karbantartásának során fontos a fékbetétek és féknyergek állapotának ellenőrzése, a fékfolyadék időszakos cseréje (általában a gyártó előírása szerint), valamint a szivárgások és kopás figyelése. A zajos vagy gyengült fékerő és a rendszer hibajelzései fokozott ellenőrzést igényelnek a biztonságos üzem érdekében.