derivatívatranzakciókat

Derivatívtranzakciók olyan pénzügyi szerződések, amelyek értékét egy alapeszköz vagy választható referenciaérték változása adja meg. Az alapszintű eszközök közé tartozhatnak devizák, árucikkek (például olaj vagy arany), részvények, részvényindexek és kamatlábak. A derivátívák lehetnek előre, határidőre vagy opciós formában, és megvalósulhatnak két fél közötti OTC (over-the-counter) ügyletekben vagy szervezett tőzsdei piacokon.

A leggyakoribb típusok közé tartoznak a futures és forwards szerződések, az opciók és a swapok. A futures és forwards kötelezően teljesítendő jövőbeli szállítást vagy elszámolást rögzítenek, míg az opciók jogot, de nem kötelezettséget adnak a megszerzőnek a szerződés feltételeinek módosítására. A swapok pedig két fél közötti kamatláb- vagy deviza-árfolyam-különbséget cserélnek.

Fő céljaik közé tartozik a kockázatkezelés (hedging), spekuláció és árfolyam- vagy hozamkockázatokkal való arbitrálás. A piacokon részt vevők között megtalálhatók hedge vállalkozások és befektetési alapok, valamint arbitrázskereskedők és pénzintézetek.

Kockázatok közé sorolható a partnerkockázat (különösen OTC ügyleteknél), likviditási kockázat, értékelési és modellezési kockázat, valamint a tőkeáttétel miatt fennálló potenciális veszteség. A szabályozás a piacok védelmét célozza meg, például marginkövetelményekkel, közvetítőkkel és közvetítő központi számlákkal (CCP) való elszámolással. Az EU EMIR és az USA Dodd-Frank az ilyen ügyletek átláthatóságát és ellenőrzését erősíti. Derivatívtranzakciók fontos eszközei a modern pénzügyi rendszernek, de egyben rendszerkockázatokat is hordoznak. Például egy termelő vállalkozás a jövőbeni árrögzítésével stabilitást érhet el, míg spekulánsok az árfolyam- vagy hozammozgásokból profitálhatnak.