bérkompresszió

Bérkompresszió a munkaerőpiacon fellépő jelenség, amely a bérek közötti különbségek mérséklődését jelenti. A jelenség akkor tűnik fel, amikor az alacsonyabb bérű dolgozók bérnövekedése gyorsabb vagy amikor a belépő és a tapasztalt munkaerő közötti különbség csökken. Ennek eredményeképp a béreloszlás síkabbá válik, és a középső szegmensek növekedése gyorsabb lehet, mint a legfelsőbb bérek.

Fő okai közé tartoznak a közpolitikák és vállalati bérezési gyakorlatok: minimálbér-emelések és kollektív szerződések, amelyek a legalacsonyabb bérűek bérét gyorsabban emelik; homogenizáló hatás a szervezeti bérstruktúrákban; és olyan stratégiák, amelyek elősegítik a belépőkorú és a fiatal dolgozók gyorsabb megtartását. Gazdasági fejlemények, infláció és szerkezeti változások is hozzájárulhatnak a diffúziós hatásokhoz.

Hatásai vegyesek: egyes esetekben javítja a társadalmi igazságosságot és a megélhetést a legalacsonyabb bérek körében, más esetekben gyengítheti az ösztönzést a karrier- és képzésre, ami hosszú távon a termelékenység rovására mehet.

Mérésében fontos mutatók a béreloszlás síkosságának csökkenése vagy egyenletessége; a 90/10 vagy 80/20 bérarány és a mediánhoz viszonyított eltérés; Gini-index a bértömegben; valamint vállalati belső adatok vizsgálata a felső és alsó sáv közötti növekedés üteméről.

Jelenség különösen figyelhető meg a közszféra és egyes nagyvállalatok belső bérezési politikáiban, de gazdasági és iparági különbségek szerint változik. A bérkompresszióról szóló viták gyakran a jövedelmi igazságosság, a foglalkoztatás ösztönzése és a gazdasági teljesítmény közötti egyensúly kérdéseit érintik.