bérezési

Bérezés vagy bérezési gyakorlat a munkavállalók díjazásának fokozatos vagy egyszeri növelését jelenti. A bérezési intézkedések lehetnek kollektív szerződésben rögzítettek, vállalati belső eljárások alapján meghatározottak vagy állami előírások szerint végrehajtott emelések, amelyek célja a vásárlóerő megőrzése, a munkaerő megtartása és a termelékenység jutalmazása.

A bérezési mechanizmusok közé tartoznak a kollektív tárgyalások eredményeként megállapított növelések, az évről évre végrehajtott bérfelülvizsgálatok, inflációhoz kötött indexálás vagy költség‑életkori emelések (COLA), valamint a vállalat pénzügyi lehetőségeihez és piaci viszonyokhoz igazított mérsékelt vagy differenciált emelések. Gyakran alkalmazzák a külső piaci versenyképesség és a belső egyenlő bánásmód szempontjait is.

A bérezési tényezőket befolyásoló főbb körülmények közé tartozik az infláció, a termelékenység és a vállalat nyereségessége, a munkaerő-piaci helyzet, valamint az ágazati gyakorlatok. A döntéseket gyakran a gazdasági környezet, a szektorok közötti különbségek és a jóléti vagy szociális célok is befolyásolják.

Hatásai közé tartozik a vásárlóerő növelése és a belső kereslet erősítése, ugyanakkor a költségek növekedése és a versenyképességre gyakorolt hatás kérdése is felmerülhet. A bérezés átlátható és igazságos megvalósítása hozzájárulhat a munkaerőmegtartáshoz és a motivációhoz, míg a túlzó, nem fenntartható emelések inflációs nyomást generálhatnak.

Kapcsolódó fogalmak: bér, kollektív szerződés, infláció, bérindex, COLA.