indexálás

Indexálás olyan folyamat, amely adatok rendezésével és külön adatszerkezetek létrehozásával gyorsabb lekérdezéseket tesz lehetővé. Egy index úgy működik, hogy tartalmazza az adott érték és a találat helyének közötti összefüggéseket (például a sor azonosítóját), így a kereséskor nem kell a teljes adathalmazt végigvizsgálni.

Az adatbázisokban leggyakrabban oszlopokra hoznak létre indexeket. Egy táblában több index is lehet. Fontos típusok közé tartozik a elsődleges (primary) index, amely egyedi értékre garanciát ad és gyakran a sorok fizikai elrendezését is befolyásolja (klaszterelt index); a másodlagos (secondary) indexek gyorsítják a lekérdezéseket anélkül, hogy megváltoztatnák a sorok fizikai sorrendjét. Összetett (composite) index több oszlopra is kiterjed. Különböző indextípusok léteznek, például B- fa alapú, hash-alapú vagy szöveges indexek.

A teljes szöveg kereséséhez az invertált index a kulcsszavakhoz kötött dokumentumok listáját tartalmazza. A folyamat magába foglalja a tokenizációt, normalizációt, esetleges stop words eltávolítást és stemminget; a találatok rangsorolása gyakran összetett algoritmusokon alapul.

Karbantartás: az indexeket frissíteni kell az adatmódosításokkal együtt. Bizonyos esetekben reindexálás szükséges, és statisztikák gyűjtése segít a lekérdezési tervek kiválasztásában.

Előnyök és korlátok: az indexek jelentősen csökkentik a lekérdezési költségeket és javítják a válaszidőt, ugyanakkor tárhelyet igényelnek és íráskor extra terhelést okoznak. A döntés során ezért érdemes megfontolni, mely oszlopokra és milyen típusú indexekre van szükség.

Összegzés: az indexálás alapvető eszköz a hatékony adatelérésben különböző rendszerekben, a tervezéstől a karbantartásig figyelembevéve a teljesítményt és a tárolási költségeket.