hashalapú

Hashalapú vagy hash-alapú kifejezés olyan számítástechnikai és kriptográfiai megoldásokat jelöl, amelyek elsődleges összetevője egy vagy több kriptográfiai hash függvény. Ezek a megoldások a hitelesítés és az adatok integritásának biztosítását célozzák úgy, hogy a kulcsmenedzsment és a kulcsrendszerek a hash-függvények rétegére épülnek.

A hashalapú aláírások története a Lamport-aláírásoktól és a Merkle-felépítésű megoldásokból ered. A Lamport-aláírás egy-egy kulcspárhoz egyszer használatos kulcsokat rendel, amelyeket a Merkle-fa segít összefogni úgy, hogy egy közös nyilvános kulcs alatt sok aláírás hajtható végre. A Winternitz-egység (WOTS) hatékonyabb egyidejű aláírást tesz lehetővé, és a Merkle-fa szerkezetekkel több ezer egyszer használatos kulcs kezelése válik gyakorlativá.

A modern hashalapú sémák közé tartoznak az XMSS és az XMSSMT típusú rendszerek. Ezek hash-alapú aláírások, amelyek jellemzően állapotkövetelményekkel vagy többszintű fa-struktúrával működnek; lényege, hogy hosszú távra szóló kulcsokból több aláírás adható, miközben a biztonság a hash-függvények tulajdonságain alapul. Ezek a sémák és megközelítések fontos szerepet játszanak a kvantumellenálló kriptográfiában.

Előnyei közé tartozik a kvantumellenálló tulajdonság és a hosszú távú biztonságra való alkalmasság. Korlátai között szerepel az állapotkezelés szükségessége, a potenciálisan nagy aláírási és kulcsméret, valamint a bizonyos implementációs összetettség. Használatuk a posztkvantum kriptográfia körében növekszik, és egyre több szabványosítási kezdeményezésben jelen van.