Vértranszfúziók

Vértranszfúziók olyan orvosi eljárások, amelyek során donor vérét vagy vérkomponenseit juttatják a beteg testébe. Céljuk a vérszegénység tüneteinek mérséklése, a keringő vér térfogatának helyreállítása vagy a koagulációs faktorok pótlása súlyos vérzés esetén. A transzfúziók általában a beteg állapotához igazított kezelési terv részeként történnek.

A leggyakoribb komponensek a vörösvértestek, a plazma, a vérlemezkék és a krioprecipitát vagy fibrinogéntartalmú készítmények. Ritkábban alkalmaznak teljes vér transzfúziót, amelyet speciális esetekben használnak. A dózisa és a komponensek típusa mindig a klinikai igényekhez igazodik, figyelembe véve a beteg állapotát és a kezelési célokat.

Előkészítés és biztonság: a transzfúzió előtt meghatározzák a kompatibilitást ABO- és RhD-összeegyeztetéssel vagy kereszsminta-vizsgálattal. Fertőzésbiztonsági szűréseket végeznek, szükség lehet leukoreduktív kezelésre, és bizonyos betegeknél sugárkezelést alkalmaznak a graft-versus-host betegség megelőzésére. A dózist és a lehetséges mellékhatásokat a beteg állapotának megfelelően mérlegelik.

Indikációk közé tartozik akut vérzés vagy trauma esetén a keringés és oxigénellátás fenntartása; súlyos anaemia; koagulopátia korrekciója plazmával vagy fibrinogén pótlásával; vérlemezkék pótlása súlyos trombocitopénia esetén.

Biztonsági kockázatok közé tartoznak transzfúziós reakciók (febrilis, allergiás, anafilaxiás), alloimmunizáció, transfúzióval összefüggő akut tüdőreakció (TRALI), keringési túlterhelés (TACO), elektrolit-zavarok és ritka fertőzések. Hosszabb távon vasfelhalmozódás fordulhat elő ismétlődő transfúziók után.

Tárolás és kezelés: vörösvértestek hűtve tartják; plazmát fagyasztva tárolják; vérlemezkék szobahőmérsékleten, mozgatva őrzik. Transzfúzió után a beteg állapotát és a reakciók tüneteit figyelik, és szükség szerint támogató intézkedéseket alkalmaznak.