Vérzékenységgátló

Vérzékenységgátló, más néven véralvadásgátló vagy antikoaguláns gyógyszerek olyan készítmények, amelyek gátolják a vér alvadási folyamatait, ezáltal csökkentik a vérrögképződés kockázatát. Mindez egyben megnöveli a vérzés kockázatát, ezért alkalmazásukat szigorú indikációk és orvosi felügyelet kíséri.

Fő csoportjai közé tartoznak:

- Véralvadásgátlók (VKA): például warfarin és egyéb kumarin-származékok, amelyek a K-vitamin-függő plazmatényezők működését gátolják; hosszabb távú kezelésben használatosak. monitorozásukhoz gyakran INR-t használnak.

- Közvetlen orális anticoagulánsok (DOACs): rivaroxabán, apixabán, edoxabán és dabigatran. Gyakran kevesebb laboratóriumi ellenőrzést igényelnek, mint a VKAs, de vesefunkció-függőek és kölcsönhatásokat mutathatnak.

- Heparinok: unfractionált heparin és alacsony molekulasúlyú heparinok (LMWH) parenterális alkalmazásúak; gyorsan hatnak és gyakran kórházi környezetben használják őket.

- Antiplatelet szerek (kiegészítő vagy különcsoport): aspirin és P2Y12-inhibitorok (pl. clopidogrel, prasugrel, ticagrelor). Bár hatásuk a vérrögképződés különböző útjait érinti, vérzéskockázatuk növekszik, és általában önállóan nem az anticoaguláns kategória részeiként írják őket.

Indikációk közé tartozik a szívritmuszavarokból adódó stroke megelőzése, mechanikus szívbillentyűk védelme, mélyvénás trombózis és tüdőembólia kezelése vagy megelőzése, valamint bizonyos szívműtétek és stentbeültetések utáni terápia.

Biztonság és működés szempontjából fontos a vérzés kockázatának értékelése, kölcsönhatások figyelembe vétele és a megfelelő monitorozás. Revertálási lehetőségek közé tartozik a K-vitamin adása warfarinnál, protamin-szulfát heparin esetén, illetve specifikus reversal-ügynökök a DOAC-ok esetében.