Tárcsafékrendszereket

Tárcsafékrendszereket, más néven tárcsafékeket, gépjárművek lassítására és megállítására használnak. Ez a fékrendszer egy féktárcsából áll, amely a kerékkel együtt forog, és egy féknyeregből, amely a tárcsára szerelt fékbetéteket fogja közre. Amikor a vezető lenyomja a fékpedált, hidraulikus nyomás segítségével a fékbetétek szorosan rányomódnak a forgó féktárcsára. Ez a súrlódás alakítja át a mozgási energiát hővé, ezáltal csökkentve a jármű sebességét.

A tárcsafékrendszerek számos előnnyel rendelkeznek a régebbi típusú dobfékekkel szemben. Jobb hőelvezetéssel rendelkeznek, ami csökkenti a fékhatás csökkenésének kockázatát nagy igénybevétel esetén, például hegyvidéki területeken vagy ismételt fékezéskor. Ezenkívül a tárcsafékek általában nagyobb fékerőt biztosítanak, és jobban ellenállnak a víznek és sárnak, mivel a tárcsa és a betétek jobban ki vannak téve a környezetnek. Ezáltal hatékonyabb és megbízhatóbb fékezést tesznek lehetővé.

A tárcsafékrendszerek két fő típusra oszthatók: merev tárcsákra és hűtött tárcsákra. A hűtött tárcsák perforáltak vagy hornyosak, ami további felületet biztosít a hő elvezetésére, és jobb teljesítményt nyújt extrém körülmények között. A legtöbb modern személygépjármű elöl tárcsafékkel, hátul pedig dobfékekkel vagy tárcsafékekkel van felszerelve, míg a nagy teljesítményű járműveknél gyakran mind a négy keréken tárcsafékeket alkalmaznak.