Transláció

Transzláció a fehérjeszintézis azon lépése, amelyben az mRNS alapján a riboszómák polipeptid-láncot építenek. A folyamatban részt vesznek a tRNS-ek, amelyek adott aminosavat szállítanak, és az aminoacil-tRNS-szintetáz enzimek, amelyek az aminosavat a megfelelő tRNS-hez kapcsolják. A helyes sorrendű aminosavak összeillesztése a riboszómában történik, miközben a genetikai kódot felolvasó mRNS egy tripletkódokat hordozó sablont ad.

Az iniciáció során a riboszómális alegységek összekapcsolódnak az mRNS-sel és az initiátor tRNS-sel, amely gyakran metionin vagy formilmetionin szállítást biztosít a startkodonnal (tipikusan AUG) való kezdethez. Eukariótákban az 5' cap és a Kozak-szinkronizáció fontos az iniciációhoz; prokariótákban pedig gyakorta a Shine-Dalgarno szekvencia segíti a kezdőpozíció meghatározását.

Elongáció során az A-helyre érkező megfelelő aminosav-tRNS kerül be a riboszómába, az EF-Tu/EF-T1A-szerű felügyelet és a megfelelő tRNS-hez tartozó szintetázok biztosítják a pontosságot. A peptidkötés kialakulásáért a riboszomális peptidátviteli központ felelős. A riboszóma minden ciklusban transzlokálja a molekulát az E-, P-, majd A-helyek között, és a lánc hossza nő.

Termináció akkor következik be, amikor a stopkodonok UAA, UAG vagy UGA kerülnek leolvasásra, amelyet felszabadító faktorok felismernek, és a polipeptid leválik a tRNS-ről. A szintézis után a fehérje gyakran további foldingot és posttranszlációs módosításokat igényel.

A transláció a sejtekben elterjedt; különbségek lehetnek a kifejező rendszerben és a helyszínekben (citoplazma, mitokondriumok, kloroplazmák). A folyamat célja a genetikai információ funkcionális fehérjékké alakítása, amely számos sejtszintű folyamat alapja.