Torzítások

A torzítások általános fogalom; olyan eltéréseket ír le, amelyek az eredeti jel, képi tartalom vagy információ valós értékétől való eltéérést jelentenek. Megjelenhetnek fizikai rendszerekben, mérésben, feldolgozásban és közvetítésben, és számos tudományos és gyakorlati területen fontos szerepük van.

Elektronikai és jelprocesszálási torzítások akkor fordulnak elő, amikor a kimenet nem lineárisan követi a bemenetet. Ilyenek a nemlineáris torzítások, a harmonikus torzítások, az intermodulációs torzítás, a klipping és a zaj keveredése.

Optikai és képfeldolgozási torzítások közé tartozik a lencsék geometriájából fakadó torzítás (barrel és pincushion), a kromatikus aberráció és a geometriai torzítás. A szenzor és a felvételi állás is okozhat kisebb-nagyobb elhajlást a kép geometriai pontjain.

Statisztikában és mérésben a torzítás olyan megfigyelésből vagy becslésből adódó eltérés, amely a valós értéket torzítja. Ilyenek a mintavételi torzítás, mérési hiba, választorzítás és modellezési torzítás. Enyhítésére a kísérleti tervezés, kalibráció, súlyozás és torzítás-korrigáló módszerek alkalmazhatók.

Médiában és információátadásban a torzítás a források vagy keretek befolyásoltságából fakad, például selektív megjelenítés, kontextus elhagyása vagy szándékos ferdítés. A torzítások felismerése és a különböző források közötti összehasonlítás segíti a kritikus értékelést.

A torzítások elleni védekezésre és korrigálásra szolgáló módszerek közé tartozik a rendszeres kalibráció, a pontos modellek és algoritmusok használata, a sokforrásból származó adatok alkalmazása és az eredmények nyílt, átlátható bemutatása.