intermodulációs

Az intermodulációs torzítás (intermodulation distortion, IMD) olyan jelenség, amely akkor lép fel, amikor egy nemlineáris elektromos rendszer több bemeneti jelet egyszerre kezel. Ennek eredményeként új frekvenciakomponensek jelennek meg, amelyek a bemeneti frekvenciák összegeinek és különbségeinek felelnek meg. A jelenség különösen problémás telekommunikációs és vételi rendszerekben, ahol az intermodulációs termékek interferálhatnak a kívánt jelekkel.

Frekvenciaalapú leírás szerint, ha f1 és f2 a bemeneten vannak, akkor intermodulációs termékek jelenhetnek meg a m f1 ± n f2 formákban. Gyakorlati példák közé tartozik a 2f1 − f2 és 2f2 − f1. A harmad-, ötöd- vagy magasabb rendű intermodulációk a rendszerek linearitásának jellemzői. Két tónusos mérésekben az IMD3 és IMD5 a tipikus mutatók; az IP3 (harmadik rendű intermodulációs intercept point) a linearitás mérőszáma.

Előfordulási helyek közé tartoznak aktív elemek: erősítők, mixerek és kiegyenlítők, ahol a kimenő jel a bemenő jelek összegyűrődése miatt torzul. Nemlineáris viselkedés azonban a meghajtott eszközök túlzott üzemi állapotában vagy gyenge illesztés mellett is előfordulhat. Az IMD hatásai közé tartozik a jel-zaj arány romlása, interferencia a szomszédos csatornákon és a vételi érzékenység csökkenése.

Mérés és csökkentés: az IMD értékei általában két tónusos teszttel kerülnek meghatározásra, ahol a bemeneti tónusok különböző erősségekkel jelennek meg. A cél a zavaró termékek minimálása; erre szolgálnak a linearizációs technikák, például negatív visszacsatolás, predistortion (előtorzítás), feedforward linearizálás és megfelelő impedancia illesztés és szűrés. A rendszer tervezésekor fontos a működési tartomány és a jó illesztés biztosítása.

---