szenzor

A szenzor olyan eszköz, amely fizikai mennyiségeket vagy környezeti változásokat észlel, és ezeket a mérhető vagy kezelhető rendszerek számára értelmezhető jelekké alakítja. A szenzorok számos különböző mennyiséget érzékelhetnek, például hőmérsékletet, nyomást, fényt, hangot, mozgást, kémiai összetevőket vagy mágneses mezőket.

Csoportosításuk többféle elv alapján történik. A mérés tárgya szerint lehetnek mechanikai, termikus, optikai, kémiai vagy mágneses szenzorok; elvi alapjuk szerint pedig rezisztív, kapacitív, induktív, piezoelektromos, optoelektronikus vagy MEMS-alapú megoldások léteznek. A ki- és bemeneti jel szerint is változatosak: lehetnek analóg vagy digitális kimenetűek, és gyakran integráltak vagy modulárisak.

Működésük lényege, hogy a szenzor által érzékelt jelet valamilyen módon átalakítja egy mérhető formába. A jel általában arányos a mérőmennyiséggel, és gyakran szükség van jelfeldolgozásra, erősítésre, szűrésre vagy analóg-digitalis átalakításra, mielőtt a jel egy számítógépes vagy vezérlési rendszerben felhasználható lenne. A kimenet lehet analóg feszültség vagy áram, illetve digitális interfész, például I2C, SPI, CAN vagy UART.

Fontos jellemzői közé tartozik az érzékenység, a mérési tartomány, a pontosság, a linearitás, a hiszterézis, a felbontás, a válaszidő és a zaj. A megbízhatósághoz gyakran kalibrálás és környezeti tényezők kompenzációja is szükséges.

Alkalmazási területei széleskörűek: fogyasztói elektronikában (okostelefonok, hordozható eszközök), autóiparban, ipari automatizálásban, környezeti megfigyelésben és orvosi készülékekben egyaránt. A kifejezés eredetileg az angol sensor szóból származik; a magyar technikai nyelvben már általánosan használják.