Szemmozgás

Szemmozgás a szemgolyókat mozgató izmok összehangolt tevékenysége, amely lehetővé teszi a tekintet gyors és pontos váltását, a szemek közötti együttműködést és a látás stabilizálását fej- és testmozgás közben. A mozgások kulcsszerepet játszanak a vizuális információgyűjtésben, a figyelemirányításban és a mélységérzékelésben.

A legfontosabb típusai közé tartoznak a saccadák, vagyis gyors szemmozgásokkal végrehajtott tekintetátállások; a sima követés (smooth pursuit), amely mozgó célpontok követésekor jellemző; a vergencia (konvergencia és divergencia), amely a két szem közti párhuzamosságot állítja be a háromdimenziós látómezőben; a vestibulo-oculáris reflex (VOR), amely fejmozgások mellett stabilizálja a tekintetet; az optokinetikus reflex (OKR), nagy felületű mozgásokra adott válasz; és a fixáció közbeni mikroszemmozgások, amelyeket a fixáció megtartása és a fókusz fenntartása érdekében végzünk.

A szemmozgások irányítása és koordinációja bonyolult idegrendszeri hálózaton alapul. A saccadák döntő részét a felső colliculus és a frontális szemmező (FEF) vezérli; a vergencia és a fixáció fenntartása részben a nucleus prepositus hypoglossi és a Cajal-interneuronok feladata. A horizontális mozgásokat a PPRF, a vertikális mozgásokat pedig más agykéreg- és agytörzsi központok és a kisagy segíti. A szemhelyzet hosszú távú fenntartását a szemizmokra kifejtett idegi integrátorok biztosítják.

Mérése és értékelése típusa: video-oculography (VOG), infra vörös oculography és scleralis tekercsek. Klinikai felhasználása között szerepel a nystagmusok, szemmozgás-patológiák, vagy például az internuclear ophthalmoplegia (INO) kivizsgálása, a strabismus és a nystagmusok diagnosztikája, valamint a kognitív és látásközpontú vizsgálatokban való alkalmazás.