fixáció

Fixáció, elterjedten használt kifejezés a magyar nyelvben, amely egy olyan folyamatot vagy állapotot jelöl, amikor valami rögzítésre, megtartásra vagy tartóssá tételre kerül. A fogalom több szakmai területen fordul elő, például pszichológiában, orvostudományban és biológiában, és gyakran a mozgás vagy elrögzítés különböző formáira utal.

Pszichológiában a fixáció Freudi elméletében a korai fejlődési szakaszra utaló maradványos kötődés. Egy személy továbbra is a gyermekkor bizonyos szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos vonzerejét tartja meg, ami felnőtt személyiségjegyekhez vezethet. A koncepciót későbbiekben kritizálták, és ma inkább a rögzült viselkedési mintázatok, illetve a személyiségvédelmi mechanizmusok részeként értékelik.

Biológiában és orvostudományi szövegkörnyezetben a fixáció a sejtek vagy szövetek megőrzését jelenti a mikroszkópiai vizsgálatok előkészítése érdekében. Kémiai fixálókkal (például formaldehid, glutaraldehid) vagy hőkezeléssel történik a fehérjék és szerkezetek keresztkötését, megállítva a biokémiai folyamatokat. A fixálás befolyásolja a vaszkularizációt és a szövet szerkezetét, és a vizsgálatok típusa szerint választják meg.

A mikrobiológiában a fixáció gyakran a sejtek vagy kolóniák kiszáradásának és elrögzítésének módja, hogy a festés és megfigyelés során ne váljanak le a mintáról. Lehet hőfixálás vagy kémiai fixálás.

Orvosi gyakorlatban a fixáció akár töréscsontok rögzítését is jelentheti, amikor a csontdarabokat speciális eszközökkel, például belső vagy külső rögzítőkkel immobilizálják, hogy a gyógyulás megtörténhessen. A szemészetben a fixáció a tekintet egy pontra való rögzítését jelenti, amely a fókuszálást és a tiszta látást segíti.

Összefoglalva a fixáció olyan fogalomgyűjtemény, amely több tudományterületen különböző értelemben, de ugyanazt az alapelvet tükrözi: a stabilitás vagy megőrzés elérése valamilyen célból.