Szaglókéreg

Szaglókéreg, vagy olfactory cortex, a nagyagy azon része, amely a szagok észlelésének elsődleges, érzelmekkel és memóriákkal összekapcsolt feldolgozását végzi. A szaginformáció az orrnyálkahártyában található receptoroktól indulva a szaglóideg rostjain keresztül a szaglóhídba jut, onnan pedig a kortikális területekbe jut, legfontosabbként a piriform kéregbe.

Anatómiailag a szaglókéreg a temporális lebeny ventrolaterális részén található, az uncus közelében. Ide tartozik a piriform kéreg (elsődleges szaglókéreg), a periamigdaloid kéreg és az entorhinal kéreg egyes részei. Bizonyos források ezt a területet együtt tekintik az elsődleges szaglókéreghez.

Funkció és kapcsolatok: az elsődleges szaglókéreg közvetlenül részt vesz az illatok felismerésében, azonosításában és az illatokhoz kapcsolódó érzelmi és emlékezeti válaszok kialakításában. Szoros kapcsolatai révén összekapcsolódik a hippocampusz, az amigdala és az orbitofrontális kéreg rendszereivel, és információt továbbít a másodlagos szaglóterületekhez, például az orbitofrontális kéreghez, amely a kognitív értékelést és az illat–íz integrációját végzi.

Klinikai összefüggések: a szaglókéreg károsodása szagazonosítási és szagdiszkriminációs zavarokat okozhat. A szaglási funkciók kora- és neurodegeneratív betegségekben gyakran romlanak; az időskori szaglásvesztés például Alzheimer-kórban és Parkinson-kórban figyelhető meg. A terület működése kulcsfontosságú az illatokkal kapcsolatos emlékek és érzelmek megértéséhez.