Sejtszervezdés

Sejtszervezdés a sejtek szerveződése és specializációja az élőlényekben. Magába foglalja a sejtek közötti kapcsolódást, kommunikációt, összehangolt működést, és azt, hogy hogyan alakulnak ki a szövetek, szervek és a szervrendszerek. A sejttan alapelve szerint az élőlények szerveződése a sejtekből kiinduló hierarchiában valósul meg, amelyben a különböző sejttípusok feladatokat vesznek át és együttműködve biztosítják az életfolyamatokat.

Az sejtszerveződés megkülönbözteti a egysejtű és a többsejtű szervezeteket. Egysejtűekben egyetlen sejt lát el minden életfunkciót, míg a többsejtűekben a sejtek specializálódnak és összefogva, kommunikálva működnek. A differenciálódás a genetikailag meghatározott vagy epigenetikai tényezők által befolyásolt folyamat, amely során a sejtek különböző feladatokra specializálódnak. Például az állati szövetek közé tartoznak az epitheliális, kötő- és ideg-, valamint a mozgató szövetek; a növényeknél a bőrszövet, alapszövet és vezetőszövetek alkotják a szervezet felépítését.

A sejtszerveződést számos folyamatos folyamat formálja, mint a sejtek közötti adhézió és jelátvitel, a sejt- és kötőszövetek közötti interakciók, valamint a citoplazmatikus és extracelluláris mátrixok szerepe. A sejtközösségek fejlesztése és formálása a fejlődéstani (embriológiai) és regeneratív biológiában is alapvető témakör.

Historikusan a sejttan feltevései, köztük a sejttétel, a sejt a legegyszerűbb életre képes egység, valamint a sejtmag és citoplazma szerepe, alapvetően meghatározták a sejtstruktúrák megértését. Ma a sejtszervezés a fiziológia, fejlődésbiológia, molekuláris biológia és orvostudomány központi fogalma.