Sejtszervecskék

A sejtszervecskék a sejtekben található, specializált szervek, amelyek különféle feladatokat látnak el. Ezek membránnal határolt organellumok, amelyek a sejt belső rendjét és hatékony működését teszik lehetővé. A prokarióta sejtek általában nem rendelkeznek ilyen membránnal határolt szervekkel; eukariótákban viszont a funkciók elkülönülése alapja a sejt élete rendjének.

Legfontosabb példáik közé tartozik a sejtmag (nucleus), amely a genetikai anyagot hordozza és irányítja a sejt működését; a mitokondriumok, az energiatermelés fő helyei; a kloroplasztok, amelyek a fotoszintézist végzik a növényekben és a zöldalgákban; az endoplazmatikus retikulum (ER), amelyen fehérjék termelődnek és lipidforgalom zajlik; a Golgi-készülék, amely a fehérjék és lipidek módosítását és célba juttatását végzi; a riboszómák a fehérjeszintézis helyei; a lizózómák és peroxiszómák a degradációért és detoxikációért felelősek; a vakuolák tároló- és nyomásfenntartó elemek; a citoszkeleton adja az alakot és a mozgást segíti. A plazmamembrán záró réteget jelent, és szabályozza a sejt közvetlen kapcsolatát a környezettel.

Az emberi és növényi sejtek közötti különbségek közé tartozik, hogy a növényi sejtek gyakran tartalmaznak kloroplazmákat és egy nagy központi vakuolát, míg állati sejtekben ezek általában hiányoznak vagy más formában jelennek meg. Mindkét típus tartalmaz mitokondriumokat, ER-t és Golgi-készüléket.

Az organellumok eredete részben az endoszimbionta elmélethez kapcsolódik: a mitochondriumok és a kloroplasztok eredetileg önálló prokarióták voltak, amelyeket a gazdasejtekbe fogadtak.