Sejtminták

Sejtmintáknak nevezzük a sejtekből vagy szövetekből álló biológiai mintákat, amelyeket laboratóriumi vizsgálatokra gyűjtenek és kezelnek. Ezeket diagnosztikai, kutatási és biobanki célokra használják. Sejtminták csoportosíthatók sejtes mintákra (például perifériás vér, csontvelő, kultúrált sejt suspenciók) és szövettani mintákra (biopsziák, cytológiai preparátumok). A gyűjtés és a kezelés során kiemelt szerepet kap a mintabiztonság, a minőség és az etikai megfelelés.

Gyűjtés és kezelés: emberi minták esetében általában hozzájárulás és etikai engedély szükséges. A gyűjtés módja függ a minta típusától: vérvétel, tűszúrásos vagy nyílt bioptaziák, cytologiai kenetek, vagy sportolt sejttenyészetek. Vérmintáknál antikoagulánsokat alkalmaznak (például EDTA vagy heparin); szövetmintákat fixálhatnak formalinnal vagy RNA stabilizálóval, illetve gyors fagyasztással őrizhetnek. A szállítás és a tárolás során biztosítani kell a hőmérséklet-szabályozást és a nyomonkövethetőséget.

Rendszerezés, feldolgozás és elemzés: a sejtek gyakran elkülönítésre kerülnek centrifugálással vagy sűrűségnövelt szelekcióval; nukleinsavakat (DNA/RNA) nyernek ki belőlük, vagy fixálva/mikroszkóposan megvizsgálják őket. Gyakori technikák közé tartozik a citometriás vizsgálat, mikroszkópia, genom- és transzkriptom-analízis, illetve sejt- és szövetirtalmi vizsgálatok.

Tárolás és adatkezelés: biobankokban hosszú távú tárolás történhet folyékony nitrogénben vagy -80°C feletti fagyasztásban, gyakran deidentifikált metaadatokkal együtt. A minta-nyilvántartás és az adatkezelés gondos dokumentációt igényel, és szigorú biosafety- valamint adatvédelmi előírások szerint történik.

Használat és alkalmazások: sejtmintákat klinikailag a diagnosztikában, fertőző betegségek felismerésében, onkogén genomikai vizsgálatokban, személyre szabott orvoslásban és általános kutatásokban használnak.