Rendszerezés

A rendszerezés olyan tevékenység, amely során tárgyakat, fogalmakat vagy jelenségeket egy strukturált rendszerbe rendezünk közös jellemzők szerint. A kifejezés a rendszer szóból és az -ezés képzőből származik.

Széles körben alkalmazzák a természettudományokban, a könyvtártudományban, az informatikában és az üzleti életben, és célja a bonyolultság csökkentése, a visszakeresés javítása, az összehasonlítás egyszerűsítése és a kommunikáció egységesítése.

Az alapvető módszerek közé tartozik a lényeges attribútumok azonosítása, kategóriák meghatározása, hierarchikus vagy tényezőalapú (faceted) sémák kialakítása, valamint azonosítók vagy metaadatok hozzárendelése. Népszerű modellek közé tartozik a taxonómia (hierarchikus osztályozás), az ontológia (fogalmak viszonyainak formális leírása) és a szótár (kontrollált szókincs és kapcsolatok). Az osztályozás lehet fa-szerű vagy nem hierarchikus.

Példák: a biológiában a taxonómia élőlényeket rangok szerint osztályoz (például nemzetség, faj); a könyvtárakban a Dewey Decimal Classification (DDC) alapján rendezik a könyveket; az információs rendszerekben a facet-alapú osztályozás több tengely mentén támogatja a keresést.

Kihívások közé tartozik a rendszerezés szubjektivitása, a tudás fejlődése és dinamikája, a nyelvi és kulturális torzítások, továbbá az interoperabilitás hiánya a különböző rendszerek között. A hatékony rendszerezéshez dokumentációra, egyértelmű kritériumokra és karbantartási folyamatokra van szükség.

Lásd még taxonómia, osztályozás, információszervezés, metaadatok.