Reidentifikációs

Reidentifikációs fogalom alatt olyan folyamat értendő, amely során egy korábban anonimizált vagy részben anonimizált adathalmazból egyén azonosíthatóvá válik. A reidentifikáció akkor történik, ha külső információk vagy más adatkészletek összekapcsolásával személyes adatok – például név vagy cím – felismerhetők lesznek. Ez a jelenség a kiadott vagy megosztott adatok hatékonyabb elemzése mellett magánélet védelmének kérdéseit is felveti.

A kockázat akkor nő, ha az adatok között található jelzőadatok (demográfia, földrajz, idősávok) összevethetők nyilvános vagy fél nyilvános információkkal, vagy ha külső adatbázisokhoz fér hozzá a feldolgozó fél. A jogi keretek, például az EU GDPR, megkövetelik a személyes adatok védelmét; a reidentifikációs kockázatot rendszeresen értékelni és a megfelelő deidentifikációs vagy anonim megoldásokat alkalmazni kell.

Az ellenőrzéshez különböző módszerek használhatók: k-anonimitás, l-diversity, t-closeness, valamint a differenciális privacy (Differential Privacy). Ezek célja, hogy a kiadott adatok hasznosak maradjanak anélkül, hogy egyéni azonosíthatóságot teremtenének. Emellett technikai és szervezeti intézkedések szükségesek, például pseudonimizálás, hozzáférés-szabályozás, auditálás és minimális adatgyűjtés.

Példák: egészségügyi adatok közzététele, nyilvános statisztikák vagy közlekedési adatok megosztása. Ilyenkor a reidentifikációs kockázatot mérik és szükség esetén adatkivonatokat vagy szintetikus adatok használatát alkalmazzák.

Összegzésként a reidentifikációs kockázat értékelése és a megfelelő védelmi intézkedések beépítése alapvető része az adatvédelmi gyakorlatoknak.