Páratartalommérket

Páratartalommérket olyan mérőeszköz, amely a levegőben található vízgőz mennyiségét vagy arányát méri. Leggyakrabban relatív páratartalmat (RH) vagy harmatpontot határoz meg, de bizonyos készülékek abszolút páratartalmat is jelölnek. Ezek az eszközök elterjedtek meteorológiában, épületgépészetben, élelmiszer- és gyógyszeriparban, valamint tisztatér- vagy elektronikai környezetben.

Közvetlen mérési megoldások és típusok közé tartoznak a mechanikus hygrométerek, például hajszál vagy egyéb szövet alapú érzékelők, valamint az elektronikus megoldások, mint a kapacitív, a rezisztív vagy félvezető szenzorok. Speciális berendezések léteznek a dew point (harmatpont) meghatározásán alapuló lehűtött tükör higrométerek, amelyek a felületi kondenzáció alapján számítják a relatív páratartalmat vagy a harmatpontot.

Működési elvek szempontjából a kapacitív szenzorok a páratartalom változására reagáló dielektromos tulajdonságok megváltozását, a rezisztív szenzorok pedig az érzékelő anyagának ellenállásának módosulását használják fel. A lehűtött tükör módszer a felületre lecsapódó vízről számítja ki a harmatpontot, amelyből később RH vagy abszolút páratartalom nyerhető.

Alkalmazások: időjárás- és klímaválasztás, épületek fűtés- és szellőztetés-szabályozása, élelmiszer- és gyógyszeripari tárolás, tisztaterek és gyártási folyamatok ellenőrzése. Kalibrációja általában nyomon követhetőséggel rendelkező standardokkal történik, például saturált sóoldatokkal vagy kalibrációs kamrák segítségével. A pontos méréshez gyakran szükség van hőmérséklet-kompenzációra és rendszeres kalibrációra.