ellenállásának

Ellenállásának is a magyar nyelvben a birtokos–esetkifejezés egyik formája, amelyet az ellenállás nevű főnévhez kapcsolnak, hogy kifejezzék valaminek a sajátos ellenállását vagy az ellenállásának viszonyát egy másik entitáshoz. A szó a gyökértéri ellenállásból (ellenállás: resist, ellenállás) képződő főnév, amelyhez a harmadik személy birtokos jelzőt és a megfelelő esetutótagot kapcsolják. Ennek eredményeként a formája gyakran úgy fordul elő, hogy értelmezhető legyen például: „valaminek az ellenállása” vagy „az ellenállásának mértéke”.

Használati jellemzők:

- A szókapcsolat akkor keletkezik, amikor egy tárgy vagy entitás ellenállását pontosítják: például „a vezeték ellenállásának mértéke” jelentése „a vezetéknek az ellenállása”.

- Gyakori kontextusok: fizika és mérnöki területek (áramkörök, anyagok ellenállása), de történeti vagy társadalmi beszédben is előfordulhat, ha egy csoport vagy rendszer ellenállását beszélik meg szó szerint vagy metaforikusan.

Példamondatok:

- A vezeték ellenállásának növekedése csökkenti az áram erősségét.

- A lakosság ellenállásának szervezése jelentős szerepet játszott a polgári aktív részvételben.

- Az anyagok különböző hőmérsékleten mutatják az ellenállásának változását.

Összefoglalva, ellenállásának a formája olyan birtokos esete a szókapcsolatnak, amelynek segítségével a mondatban kifejezhető, hogy kié vagy mié az ellenállás, illetve hogy milyen a viszony az adott entitáshoz. Kapcsolódó alapfogalom az ellenállás szó önálló jelentése és használata.