érzékel

érzékel a magyar nyelvben használt ige, amely leggyakrabban „észlel”, „érzékel”, „megfigyel” értelemben szerepel. Alapjelentése az érzékszervek vagy műszerek révén történő észlelés, valamilyen inger vagy jel felismerése. Gyakran átmeneti vagy hatókörű cselekvést fejez ki: például élőlényeknél a külvilági ingerekre adott érzékelés, műszaki kontextusban pedig érzékelők és szenzorok működése.

Nyelvtanilag rendhagyónak nem számító, tárgyas igeként is használható; igealakjai közé tartozik a részben ragozott jelen forma (érzékel), múlt idő (érzékelt) és melléknévi igenevek (érzékelő, érzékelt). Származékai: érzékelés (főnév), érzékelhető (melléknév), érzékelhetőség.

Használata több tudományterületen elterjedt: pszichológiában és neurológiában az észlelés folyamataira utal, fiziológiában az érzékszervi működést írja le, míg műszaki és informatikai szövegekben szenzorok adatgyűjtésére, jelfeldolgozásra alkalmazzák. Példamondatok: „A kutya érzékelte a veszélyt.”; „A műszer érzékelte a hőmérsékletváltozást.” Köznyelvi és szaknyelvi használatban egyaránt elterjedt, semleges jelentésű, leíró célú ige.