Obstrukciója

Obstrukciója a valamilyen szerv vagy átjáró átmeneti vagy állandó akadályozódását jelenti, amely miatt az adott szövetek, folyadékok vagy gáznemű anyagok normális áramlása zavart szenved. Az obstrukció lehet mechanikus (fizikai akadály miatt kialakuló) vagy funkcionális (motoros/idegi túlhaj vagy paralitikus állapot okozza). Gyakori példák a bél-, húgyúti-, légúti és epeúti obstrukciók.

A mechanikus obstrukció leggyakoribb okai közé tartoznak adhéziók, sérv, béltérfogat vagy tumor, kő és egyéb masszák, amelyek akadályozzák az átáramlást. Funkcionális obstrukció előfordulhat a bélpraválással vagy idegi/motoros zavarokkal összefüggésben. A helyszíni tünetek és a súlyosság eltérőek lehetnek: hasi fájdalom, hányinger és hányás, distenzió, széklet- vagy gázkiürítés hiánya, illetve vizeletelakadás esetén vizelési nehézség vagy csökkenő vizeletmennyiség.

Diagnózisában a kórtörténet és fizikai vizsgálat mellett kulcsfontosságú a képalkotó vizsgálatok szerepe. Gyakran alkalmaznak hasi/röntgenfelvételeket, ultrahangot vagy CT-zenét, továbbá laboratóriumi vizsgálatokat a dehidratáció, elektrolitzavarok vagy gyulladás kimutatására. A diagnózis megkülönbözteti a mechanikus és a funkcionális obstrukciót, mert ennek alapja a kezelés módja.

Keze­lése attól függ, hogy az obstrukció mechanikus-e vagy funkcionális, és hogy fennáll-e a szövődmények kockázata. Általános alapelvek közé tartozik a hemodinamikai stabilizálás, folyadék- és elektrolitpótlás, fájdalomcsillapítás és a szonda alkalmazása a gaszton vagy béltartalom csökkentésére. Mechanikus obstrukció esetén gyakran szükség van sebészeti beavatkozásra, különösen ha a szervi keringés vagy szöveti ischemia jelei észlelhetők. Húgyúti obstrukció esetén katéterezés vagy urológiai beavatkozás lehet szükséges. Prevenciós szempontból a kockázati tényezők felismerése és kezelése, valamint a szövődmények korai felismerése fontos. A prognózis függ az obstrukció típusától, a kiváltó októl és a korai kezeléstől.