Mikrobuborékkontraszt

Mikrobuborékkontraszt, vagy mikrobuborék-kontrasztanyag, olyan ultrahangos kontrasztanyag, amely gázból álló mikrobuborékokból képződik. A buborékokat általában lipid vagy fehérje héj veszi körül, méretük jellemzően 1–5 mikrométer, ritkábban 1–10 mikrométer, így intravascularisan maradnak és áramló vérben terjednek.

Működési elv: Ultrahang alkalmazásakor a buborékok erősen visszaverik a hanghullámokat, és nemlineáris válaszuk révén harmonikus jelek keletkeznek. Ez lehetővé teszi a szövetekhez képest kiemelkedő kontrasztot. Bizonyos esetekben a magas intenzitású impulzusokkal a buborékok elpusztíthatók, ami a destrukció-reperfúziós technikára utal, és a perfúziós állapotok kimutatására szolgálhat.

Alkalmazások: Főként valós idejű ultrahangvizsgálatokban használják, például kardiográfiában a bal kamra határainak jobb vizualizálására és a perfúzió felmérésére. Emellett CEUS révén a máj, lép, vesék és tumorok vascularis jellemzőinek értékelése is lehetséges, ami segíti a szervek perfúziójának és diszkriminációjának vizsgálatát.

Biztonság és korlátozások: általában jól tolerált. Ritkán előfordulhatnak mellékhatások, például fejfájás vagy átmeneti allergiás reakciók. Kontraindikációk közé tartozik az ismert túlérzékenység a kontrasztanyag összetevőivel szemben; óvatosság ajánlott súlyos pulmonalis vagy jobb-kardiális shunt, vagy instabil állapot esetén.

Fejlesztés: a mikrobuborékkontrasztanyagok folyamatosan fejlődnek, új formulák és célzott kontrasztanyagok kerülnek ki, hogy javítsák a diagnosztikai értéket és a képalkotási lehetőségeket.