Michelsoninterferométer

Michelsoninterferométer egy olyan optikai eszköz, amely a fényt egy fényelosztóval kettéválasztja, majd két karban tükrökkel visszaveri és végül újra összehozza. Az összegzett fény interferenciát ad, és a két kar útvonal-különbségének változtatása a megfigyelt mintázatban fringe- vagy interferencia-öltözetet hoz létre. A készülék működésének alapelve a fáziskülönbség, amelyet a ΔL útvonal-különbség és a fényhossza határoz meg: amikor a két összegzett hullám egymáshoz képest konstruktív vagy destruktív fázisban van, ennek megfelelően erősebb vagy gyengébb intenzitás látható.

Historikus szempontból a készüléket Albert A. Michelson és Edward Morley fejlesztette ki, és az 1887-es Michelson–Morley-kísérlet a luminiferous éter létezésének kérdését vizsgálta. A kísérlet nem talált bizonyítékot az éterre, hozzájárulva a relativitás elméletének fejlődéséhez.

Felépítésében általában van fényforrás, egy fényelosztó tükör vagy réteg, amely a fényt két karra osztja, két cél- (vagy visszaverő) tükör, és egy összefésületes felület vagy detektornál megfigyelt képi minta. Bizonyos változatokban kompenzáló lemez és finom állításokra szolgáló mechanika is található. A karok hosszának változtatása révén a fringe mintázat módosul.

Alkalmazásai között szerepel a hullámhossz mérés és az optikai útvonalak összehasonlítása, koherens fényt igénylő mérések, vékony rétegek refraktív indexének meghatározása és a modern nagy léptékű megfigyelésekben is felhasználott, hosszú alapú Michelson-interferométerek, például a LIGO és hasonló gravitációs hullám- detektorokban. Emellett laboratóriumi és oktatási környezetben is alap eszköz.