Lefagyás

Lefagyás kifejezés több értelemben használható. Fizikai értelemben a folyadékok vagy oldatok halmazállapot-változását jelenti, amikor a hőmérséklet a fagyáspont alá süllyed és kialakul a kristályosodás. Gyakorlati értelemben a köznyelvben a lefagyás gyakran frostbite‑ként vagy fagyási sérülésként értelmezett, amely akkor alakul ki, amikor bőr és az alatti szövetek hosszabb ideig fagypont alatti hőmérsékletnek vannak kitéve.

A lefagyás leggyakoribb formája a fagyási sérülés (fagyási sérülés, frostbite), amely érintett lehet a kéz-, lábujjak, fül, orr és egyéb gyakran érintett területeken. Kora szakaszában a bőr megfagyása kezdetben zsibbadás, hidegérzet, majd sápadt vagy fehér, rideg felület jellemző. Súlyosabb esetekben hólyagok képződhetnek, és szöveti károsodás vagy elhalás következhet be.

Mechanizmusa során jégkristályok képződnek a sejtekben és az extracelluláris térben, miközben a helyi keringés is károsodik, ami szöveti hypoxiahoz és későbbi necrosisra hajlamhoz vezet. Kockázati tényezők közé tartozik a hosszabb expozíció hidegnek, nedves öltözet, erős szél, alacsony tápanyag- és folyadékbevitel, gyenge keringés vagy alkoholfogyasztás.

Megelőzésére szolgáló intézkedések közé tartozik a melegen tartó, száraz ruházat viselése, megfelelő rétegezés, nedves ruházat cseréje szárazra, valamint a hideg expozíció minimalizálása. Kezelése magában foglalja a meleg környezetbe kerülést, a felület lassú melegítését 37–39 °C közötti vízfürdőben, a dörzsölés kerülését, és orvosi ellátás igénybevételét a súlyosabb eseteknél vagy hólyagképződésnél. Utókezelésként fontos a fertőzésmegelőzés és a tetanus elleni védekezés.