fagyáspont

Fagyáspont vagy fagyáspontja annak a hőmérsékletnek felel meg, amelyen egy folyadék a megfigyelt nyomáson megfagy. Leggyakrabban 1 atm nyomáson értelmezik. Tiszta víz fagyáspontja 0 °C (273,15 K). Általánosságban a fagyáspont a hőmérséklet és a keverék összetétele, valamint a nyomás függvénye; nyomásváltozások a normál körülmények között általában kis hatással járnak.

Fagyáspont-depresszió: ha oldatok kerülnek vízhez vagy más oldószerekhez, az oldószer fagyáspontja lecsökken. Ennek hátterében kollektív tulajdonságok állnak: a fagyáspont-depressziót a δT_f = i · K_f · m összefüggés írja le, ahol m a molalitás, i a van't Hoff-faktor, és K_f az oldószer fagyáspont-depressziós állandója. Vizes oldatoknál K_f körülbelül 1,86 °C·kg/mol. Ezek a hatások összefüggnek az oldat részecskéinek számával, nem pedig az oldott anyag semmilyen konkrét kémiai folyamatterületével.

Gyakorlati jelentőség: fagyáspont-depressziót alkalmaznak például útsózásnál (NaCl, CaCl₂) a jég megakadályozására, illetve az autóiparban antifagyasztó folyadékokban (propilén-glikol, etilénglikol). Élelmiszeriparban és biológiában krioprotekció és fagyasztás során is fontos tényező.

További jelenségek: híg elegyeknél a keverékek a komponensek fagyáspontját sokkal alacsonyabb hőmérsékleten fagyasztják meg, és bizonyos összetételeknél eutektikus pont keletkezik, ahol egyetlen hőmérsékleten szilárdul meg az egész keverék. A fagyáspont mérésére DSC-berendezések vagy cryoscope-készülékek használhatók.