fagyáspontdepressziós

Fagyáspont-depresszió a koligatív tulajdonságok közé tartozó jelenség, amely akkor fordul elő, ha oldószerhez nem illékony oldott anyagokat adnak. Az oldat fagyáspontja a tiszta oldószer fagyáspontjához képest alacsonyabb lesz. A hatás kémiai természetétől független, és mértéke az oldott részecskék számától függ, a konkrét oldott anyagoktól függetlenül.

Az összefüggés a fagyáspont-csökkenésre a ΔTf = i · Kf · m képlettel adható meg, ahol ΔTf a fagyáspont-csökkenés, i a van't Hoff-szám (az oldott részecskék számától függően), Kf az oldószerre jellemző fagyáspont-depressziós állandó, és m a molalitás. Például víz esetén a Kf kb. 1,86 °C·kg/mol. Amennyiben az oldat gyakorlatilag nem- vagy gyengén elektrolitos, és az összetétel híg, akkor i közelítőleg 1, és a csökkenés közelít a molalitás arányához.

Gyakorlati példák közé tartozik a közlekedésben a jégoldó sók (például NaCl) alkalmazása, amely a jég fagyáspontját csökkenti; a hűtőfolyadékokban használatos etilén-glikol vagy propilén-glikol oldatok alacsonyabb fagyáspontot biztosítanak; élelmiszer-iparban a fagyási folyamatok kontrollálására szolgál. Kriopedrezervációs és más biológiai alkalmazásokban is hasznos a fagyáspont-depresszió fogalma. A fagyáspont-depressziós méréseket cryoscopy-nak is nevezik, és klasszikusan molekulatömeg-meghatározási eszközként is alkalmazták.