Korrózióállóság

Korrózióállóság a fémek és ötvözetek azon képessége, hogy ellenálljanak a környezeti korróziónak. Biztosítja a hosszú élettartamot, csökkenti a karbantartást és növeli a szerkezetek biztonságát.

A korróziót befolyásolja a környezet összetétele (nedvesség, pH, oldott sók, kloridok), a hőmérséklet, valamint az anyag összetétele és mikrostruktúrája. A passzív oxidréteg képződése kulcsfontosságú a korrózió ellen; ha ez a réteg védelmet nyújt, az anyag jó korrózióállóságot mutat.

Korróziós mechanizmusok közé tartozik a felületi oxidáció, a lokális korrózió (pit és crevice korrózió), a galvánikus korrózió érintkező anyagok között, valamint a stressz-korrózió. A tervezés és a kivitelezés során ezeknek a kockázatoknak a minimalizálása érdekében megfelelő anyagokat és védelemhez szükséges intézkedéseket alkalmaznak.

Anyagtípusok és bevonatok: rozsdamentes acélok Cr-tartalma meghaladja a 10,5%-ot; alumínium‑ és titán‑ötvözetek; nikkel-alapú ötvözetek. Bevont szerkezetek közé tartozik a galvanizálás, kerámia- és műanyag bevonatok, valamint PVD/CVD technikák a felület védelmére.

Tervezési és kivitelezési megközelítés: megfelelő anyagválasztás, a galvánikus kapcsolatok elkerülése, felületkezelés a passzív réteg megerősítésére, védő inhibítorok és szükség szerinti katódvédelem.

Kísérleti értékelés: sószórás (salt spray) tesztek és elektrokémiai mérések, hosszabb terepi megfigyelések. Alkalmazási területek: építészet, vegyipar, közlekedés, tengeri környezet és orvosi implantátumok. Nincs olyan anyag, amely minden környezetben mindig korrózióálló lenne; a költség és a teljesítmény közötti egyensúly meghatározó.