alumínium

Alumínium (kémiai jel: Al, rendszám: 13) a Föld kéregében előforduló fém, amely a leggazdagabb fémek közé tartozik. Sűrűsége körülbelül 2,70 g/cm³, olvadáspontja 660,3 °C, forráspontja 2519 °C. Kiemelkedő tulajdonságai közé tartozik a kiváló tömeg-hez viszonyított szilárdság, a jó elektromos és hővezető képesség, valamint a vékony oxidréteg által biztosított korrózióállóság és a jó megmunkálhatóság. Könnyű és jól önthető, sokféle formában használható.

Előfordulása és előállítása: az alumínium fő előfordulási forrása a bauxit, amelyből Bayer-eljárással nyerik ki az alumínium-oxidot (Al2O3). Ezt követően Hall–Héroult-eljárással elektrolízissel redukálják fém alumíniummá. Az ipari gyártás energiaigényes folyamat, amelyet kifejezetten energiaszükséglet-igényes tevékenységnek tekintenek.

Alkalmazások: az alumíniumot széles körben használják a csomagolóiparban (italosdobozok és élelmiszer-csomagolások), a közlekedésben és repülőgépiparban, az építőiparban, az elektromos és elektronikai készülékekben, valamint háztartási eszközökben. Jellemző rá a jó hosszú élettartam és a könnyű karbantartás.

Újrahasznosítás és környezeti hatás: az alumínium kiválóan újrahasznosítható, amely energiaigényében jelentős előnyt jelent a primer gyártáshoz képest. Az újrahasznosításának energiaigénye hozzávetőlegesen a primer termelés kb. 5%-a, ami jelentős környezeti és gazdasági megtakarítást eredményez.

Történelem: az elem felfedezése 1825-re nyúlik vissza (Ørsted), majd 1827-ben Wöhler izolálta. Az ipari méretekben történő gyártást 1886-ban Hall és Héroult váltakozó irányú elektrolízissel tette lehetővé, ami meghatározó lépés volt az alumínium életkort megnyitó technológiai áttörés. A neveket illetően a "aluminium" (nemzetközi) és "alumínium" (magyarosítás) formák egyaránt elterjedtek.