Galeazzifraktúrák

Galeazzifraktúrák, vagy Galeazzi-féle törések, a radius distalis harmadának törése, amelyhez a distalis radioulnaris ízület (DRUJ) diszlokációja vagy instability-ja társul. A név Riccardo Galeazzi olasz sebész nevéhez fűződik, aki 1930-as években írta le ezt a típust.

Mechanizmusuk általában a kényszerírt vagy esés nyomán fellépő kéznyújtott helyzetéből adódik (FOOSH – falls on an outstretched hand), gyakran forearm pronációban. A distal radius törése mellett a DRUJ és a TFCC (triangular fibrocartilage complex) stabilitása is érintett. Előfordulhat ulnar stílus- (ulnar styloid) törés is, amely növelheti a DRUJ instabilitását.

Tünetek és vizsgálat során a beteg fájdalmat és duzzanatot észlel a kéz- és alkar területén, illetve korlátozott forearm-rotációt tapasztal. A DRUJ instabilitását gyakran piano-key jel vagy volán-szerű hozzáérési érzés jelzi. Klinikai gyanú esetén röntgenfelvételeket készítenek AP és laterális síkokon a distalis radius és a DRUJ konzisztenciájának értékelésére; komplikált esetekben CT vagy MRI segíthet a TFCC sérülésének kimutatásában.

Kezelésük általában műtéti. A standard megközelítés az, hogy a distalis radius törését nyitott redukcióval és lemezes rögzítéssel (ORIF) helyreállítják, majd a DRUJ stabilitását ellenőrzik. Stabil DRUJ esetén lehetőség van rövid ideig tartó immobilizálásra; instabil DRUJ esetén perkután K-ikka vagy más stabilizáló technikák alkalmazhatók. A kezelés célja a rotációs és kesztyűs funkciók megőrzése, a malunit és ízületi gyulladás kockázatának minimalizálása.

Előrejelzésük általában jó, ha az anatómiai redukció és a DRUJ stabilizálása megfelelő, de szövődményként előfordulhat DRUJ-instabilitás, malunió, ízületi fájdalom vagy merevség. Differentialdiagnosztikában Monteggia-féle töréssel kell megkülönböztetni, amely proximalis radioulnaris diszlokációval jár.