törése

Törésnek nevezzük azt a sérülést, amely során a csont integritása részben vagy teljesen megszakad. A törés okai lehetnek hirtelen erőhatások, illetve olyan állapotok, amelyek fokozzák a csont gyengeségét. A tünetek közé tartozik hirtelen fájdalom, duzzanat, deformitás vagy rendellenes mozgathatóság, és gyakran funkcióvesztés vagy érzészavar a sérült területen.

Az osztályozás több szempont alapján történik. Zárt törésnél a bőr érintetlen; nyílt törésnél a csont látható a bőrön keresztül, és nő a fertőzés kockázata. Teljes törésnél a csont két végére szakadt, míg részleges törésnél csak repedés marad. Gyermekeknél gyakori a zöld ág törés, amikor a csont még rugalmasabb. Típusok közé tartoznak a haránt, ferde, spirális és komminút törések.

Diagnózisában elsődleges a fizikai vizsgálat és a radiológiai képalkotás. A röntgenfelvételek általában elegendőek, de összetettebb törések esetén CT vagy MRI segíthet. Fontos a végtag neurovaszkuláris állapotának értékelése, hogy van-e pulzus, érzés vagy mozgási deficit.

Kezelésének célja a fájdalom csillapítása és a csont megfelelő helyzetben tartása. A szokásos kezdet a immobilizáció, sín vagy gipsz formájában, hogy megakadályozza az elmozdulást. Zárt törésnél gyakran elegendő a redukció és immobilizáció; nyílt törésnél sebészeti ellátás szükséges, a terület tisztítása és rögzítés. Szükség esetén belső rögzítésre kerülhet sor, például csavarokkal, lemezekkel vagy síntárcsával. Tetanusz-védelme és antibiotikus kezelés adható nyílt törések esetén.

Rehabilitációja általában fokozatos mobilizációt és fizikoterápiát igényel a terhelés visszaállításáig. A gyógyulási idő a csonttól és kortól függően változik; gyermekeknél gyakran gyorsabb. Szövődmények lehetnek nemgyógyulás vagy malunió, fertőzés (különösen nyílt törésnél), ideg- vagy érsérülés, és poszttraumás artritisz.