antibiotikus

Az antibiotikus szervek vagy antibiotikumok olyan anyagok, amelyek baktériumokra hatva gátolják növekedésüket vagy elpusztítják őket. Gyógyszerek lehetnek természetes eredetűek (például a Penicillium gombából származó penicillinek), illetve félszintetikus vagy teljesen szintetikus származékok. Felfedezése és fejlesztése az egészségügyben forradalmi változásokat hozott, és mind a fertőző betegségek gyógyításában, mind a sebészeti ellátásban alapvető szerepet játszik.

Különböző mechanizmusok alapján csoportosíthatók: sejtfal szintézisének gátlói (penicillinek, cefalosporinok); fehérjeszintézist befolyásoló szerek (makrolidok, tetraciklinek, aminoglikozidok); nukleinsav-szintézist gátlók (fluorokinolonok); és a folsav útvonalát blokkolók (szulfonamidok). A hatás lehet bactericid vagy bakteriostatikus, és a spektrum szerint beszélhetünk széles spektrumú vagy szűk spektrumú készítményekről.

Az antibiotikumok használata körültekintést igényel. A baktériumok rezisztenciája folyamatosan nő, amelyet a túlzott vagy helytelen alkalmazás, a nem teljes kúra és a gyakori önkezelés fokoz. Ennek megelőzésére fontos a megfelelő diagnózis, orvosi előírás szerinti használat, a felírt dózis és a teljes kúra befejezése, valamint a nem bakteriális fertőzések esetében történő mellőzés.

Mellékhatások között előfordulhat allergiás reakció, gasztrointesztinális panasz, és ritkán súlyos fertőzések, például Clostridioides difficile okozta kórképek kialakulása. Az antibiotikus terápiát a beteg állapota és a mikrobiológiai eredmények figyelembevételével kell személyre szabni.