Fájdalomcsillapítás

Fájdalomcsillapítás (analgesia) a fájdalom enyhítésére szolgáló megoldások összessége, célja a fájdalomérzet csökkentése és az életminőség javítása a lehető legkisebb mellékhatások mellett. Lehet akut vagy krónikus, és hátterében állhatnak különböző okok, például sérülések, gyulladás vagy betegség.

Fő megközelítések a farmakológiai és nem farmakológiai terápiák. Farmakológiában NSAID-ok (pl. ibuprofen, naproxen), paracetamol, valamint opioidok (pl. morfin, oksykodon) és adjuvánsok (antidepresszánsok: amitriptilin, duloxetin; antiepileptikumok: gabapentin, pregabalin). Helyi készítmények is léteznek, például lidokain- vagy kapszaicin tartalmú termékek.

Nem farmakológiai megközelítések közé tartoznak a fizikoterápia, meleg/hideg terápia, TENS, masszázs, akupunktúra és pszichológiai megközelítések (kognitív-viselkedésterápia). Gyakran alkalmaznak multimodális fájdalomcsillapítást, több módszert kombinálva.

Biztonság és hozzáértés: minden kezelésnél mérlegelik a kockázatokat. NSAID-ok gyomor-bélrendszeri, vese- és vérnyomás hatásai; paracetamol toxicitás túlzott bevitel esetén; opioidok függőség és légzésdepresszió kockázata. Dózisok, időtartam és interakciók személyre szabottan kerülnek meghatározásra orvosi felügyelet mellett.

A fájdalomcsillapítás a klinikai gyakorlatban gyakran multidiszciplináris megközelítést igényel, és különösen fontos krónikus fájdalom, műtéti felépülés és palliatív gondozás kontextusában.