fájdalomérzet

Fájdalomérzet (fájdalomérzés) a test védelmi mechanizmusának része, amelynek célja a károsító hatás észlelése és a megfelelő válaszok kiváltása. A fájdalomérzet nem csupán szenzoros tapasztalat, hanem érzelmi és kognitív összetevőket is magában foglal.

Perifériás szinten nociceptorok érzékelik a mechanikai, hő- vagy kémiai károsodást. Afferens rostok közé tartoznak az A-delta és C típusú idegsejtek, melyek a gerincvelő dorsalis gyökerén át az első rendű neuronokat adják. A másodrendű neuronok kereszteződnek a gerincvelőben, és a spinothalamicus traktuson keresztül a thalamusba jutnak; onnan a szomatoszenzoros kortexben a helymeghatározás és jelleg meghatározása történik, míg a limbis rendszeren át az érzelmi-kognitív feldolgozás is zajlik.

Fájdalom típusai közé tartozik a nociceptív fájdalom, neuropátiás fájdalom és kevert formái. Akut fájdalom a közvetlen károsodásra utal, krónikus fájdalom pedig hosszabb fennállása esetén alakul ki. Rezgéseket befolyásolhatnak pszichológiai tényezők és a környezeti kontextus.

Fájdalom modulációja magában foglalja a descending endogén fájdalomcsillapító rendszereket, például endorfinokat, és a kapu-elmélet szerinti gátlást, amely a perifériás ingerület és a központi feldolgozás közt hat. A fájdalomérzetet erősen befolyásolják a személyes tapasztalatok, a hangulat és a kognitív megküzdés.

Klinikailag a fájdalomérzet mérése skálákkal történik (például VAS vagy NRS). A kezelés általában multimodális: gyógyszeres terápia (gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók, ópium-származékok szükség esetén fegyelmezett alkalmazásban), fizikoterápia, ideg- és pszichológiai inter­venciók, valamint életmód-módosítás.