Faggyúmirigyek

Faggyúmirigyek, vagy faggyúmirigyek (glandulae sebaceae) a bőrben található mirigyek, amelyek többségükben szőrtüszőkhöz kapcsolódnak. A mirigyek holokrines módon működnek: a faggyúsejtek lipidekkel töltődnek fel, majd elhalnak és a felhalmozott tartalom a ductuson keresztül a bőr felületére ürül. A könyező szinten pigmentált vagy meibomiai mirigyek a szemhéjakon is faggyútermeléshez kapcsolódnak, bár ezek módosult formák.

Szekréciójukat elsősorban androgének szabályozzák; pubertás idején fokozódik a működésük, a napirend és egyéb hormonális tényezők is befolyásolják a termelés mértékét. A faggyútermelés jellemzően locale és ciklikus, és a bőr védőrétegének hydrationját, rugalmasságát és vízállóságát támogatja. Emellett a faggyú lipidei részben antimikrobiális hatással is bírhatnak, segítve a bőr védelmét.

Összetételük faggyúban gazdag lipidekből áll: trigliceridek, szabad zsírsavak, zsírsav-észterek, szqualén és koleszterin. A faggyú a bőr felszínén vékony, olajos védőréteget képez, amely megakadályozza a kiszáradást és bizonyos mikroorganizmusokkal szembeni védekezést.

Eloszlásuk és morfológiájuk regionálisan változó: a robosztusabb faggyúmirigyek gyakoriak az arcon, a fejbőrön és a mellkas felső részén, míg a tenyéren és talpon gyakorlatilag nincsenek. Histológiailag a mirigyek lebenyes szerkezetűek, faggyúsejtjeik (sebocyták) lipid-tartalommal telítődnek, és ventillálásukat a hajtüsző kivezető csöveibe vezető csatornák biztosítják. Klinikai szempontból a túlzott faggyútermelés összefüggésben állhat aknéval és seborrhoeás dermatitis-szel; alacsony termelés száraz bőrt eredményezhet.