Bétablokkolók

Bétablokkolók a β-adrenerg receptorokat antagonizáló gyógyszerek. A β1-receptorokra hatva csökkentik a szívfrekvenciát és a kontraktilitást, mérséklik a vérnyomást, és gátolják a renin felszabadulását a vesében. Hatásuk révén csökken a szívfájdalom és a szív terhelése, és javulhat a koszorúér vérellátás. A gyógyszerek szájon át vagy intravénásan adhatók, a dózis egyénre szabott.

Két fő típusuk van: nem szelektív β-blokkolók (például propranolol, nadolol), amelyek mind a β1-, mind a β2 receptorokat blokkolják; és a szelektív β1-blokkolók (például metoprolol, bisoprolol, atenolol, néha nebivolol), amelyek elsődlegesen a szívre hatnak, nagy dózisban azonban β2-hatást is kiválthatnak. Vannak kombinált hatású készítmények is, például carvedilol és labetalol, amelyek alfa-1-blokkolást is adnak és vasodilatációt okoznak.

Fő indikációk közé tartozik a hypertonia kezelése, angina pectoris megelőzése, posztinfarktus utáni terápia, különböző ritmuszavarok (például pitvarfibrilláció), krónikus szívelégtelenség bizonyos készítményekkel, valamint migrén profilaxisa. Topikális β-blokkolók (például timolol) glaukóma kezelésében is alkalmazhatóak.

Mellékhatások és ellenjavallatok közé tartozik a fáradtság, bradycardia, hypotonia, impotencia, és a nem szelektív típusoknál bronchospazmus asztmában vagy COPD-ben szenvedő betegeknél. Nem ajánlott súlyos bradycardia, AV-block, dekompenzált szívelégtelenség vagy súlyos asztma/COPD esetén. Fontos óvintézkedések: a gyógyszerek fokozatos kivonása elkerülése, mert rebound hipertónia és tachikardia léphet fel. Interakciók közé tartozik a kalciumcsatorna-blokkolókkal való kombinációk túlzott bradycardiát vagy vérnyomásesést okozhatnak. Diabeteszes betegeknél a hypoglykaemia tünetei tomulhatnak.