szívfrekvenciát

A szívfrekvencia, vagy szívverések per perc (bpm), a szív egy perc alatt végrehajtott veréseinek száma. A nyugalmi szívfrekvencia az, amelyet a személy nyugalomban mutat, és általában meghatározó élettani jelzőként használják.

A felnőttek nyugalmi értéke gyakran 60–100 bpm között van; sportolók esetében előfordulhat 40–60 bpm is. Gyermekeknél ez az érték általában magasabb, idősebb korban pedig fokozatosan csökkenhet. A szívfrekvencia élettani különbségeket mutat, és egyéni norma lehet.

A szívfrekvenciát az autonóm idegrendszer és a hormonális tényezők szabályozzák. A szimpatikus idegrendszer fokozza a ritmust és az erősséget, például stressz vagy fizikai terhelés hatására, míg a paraszimpatikus, főként a nervus vagus segítségével lassítja a szívet nyugalmi állapotban. Emellett adrenalin és más hormonok ideiglenesen megnövelhetik a bpm-t.

Számos tényező befolyásolja a szívfrekvenciát: életkor, fizikai állapot, testhőmérséklet, fertőzések, gyógyszerek (például béta-blokkolók vagy atropin), koffein és alkoholfogyasztás, valamint érzelmi állapotok vagy alvási tényezők. Megváltozhat a terhelés hatására is, például sportolás közben vagy pihenés alatt.

Klinikailag a tachycardia a nyugalmi bpm-t meghaladó, 100 bpm feletti értéket jelenthet, bradycardia pedig 60 bpm alatti nyugalmi értéket. Az értékek értelmezése egyénenként változó, és gyakran figyelembe veszik az életkort, a fizikai állapotot és az adott körülményeket. A mérés történhet pulzusérzékeléssel, EKG-vel vagy hordozható eszközökkel.