élettartamhatékonyság

Az élettartamhatékonyság olyan mérőfogalom, amely egy termék vagy rendszer hosszú távú használatára vonatkozó energiahatékonyságát és élettartamát együttesen értékeli. A lényege, hogy ne csak az egy időpillanatban elért hatékonyságot, hanem a teljes működési idő alatt felhasznált energia és a felhasználható kimenet viszonyait tekintve mutassa be a rendelkezésre álló erőforrások jól kihasználtságát. Ennek célja a környezeti és gazdasági hatások csökkentése, illetve a megbízható teljesítmény hosszabb távú garantálása.

A méréshez általában a termék élettartamára számolt teljes energiafogyasztást és a hozzá tartozó hasznos kimenetet hasonlítják össze. Például világítótesteknél a teljes élettartam alatt felhasznált kilowattórát osztják a produkált lumenértékkel vagy lumen‑órával; háztartási gépeknél a felhasznált energia összegét osztják a termék által elérhető üzemórákkal vagy becsült teljesítménnyel. Az adatok lehetnek laboratóriumi tesztekből származó vagy élettartam-alapú modellezés eredményei, és gyakran bizonyos feltételekhez kötöttek, mint a használati mód vagy a környezeti feltételek.

Az élettartamhatékonyságot kiemelten vizsgálják energiát használó berendezésekben, LED-lámpákban, akkumulátorokban, napelemekben és épületgépészeti rendszerekben, valamint közlekedési kontextusban járművek és töltőinfrastruktúra terén, ahol a kapacitásveszteség és a szolgáltatás időtartama fontos. A koncepció segít a hosszú távú költségek és környezeti terhek jobb megértésében és összehasonlíthatóságában.

Fontos a fenntarthatósági értékelésekben és a piaci döntésekben, mivel a rövid távú hatékonyságok mellett a hosszú távú költségek és környezeti hatások is számítanak. A mérések azonban függnek a használati körülményektől és a standardizált módszertan meglététől; ezért a kiértékelések összehasonlíthatósága részben kihívást jelent, és folyamatos fejlesztést igényel.