ásványianyagsrségét

Az ásványianyagszükséglet az élő szervezetek által meghatározott ásványi anyagok mennyisége, amelyeket egészséges működésükhöz szükséges elfogyasztani vagy felvenni. Ezek lehetnek makroelemek, amelyeket viszonylag nagy mennyiségben igényelnek (például kalcium, foszfor, kálium, magnézium, nátrium, klorid, kén), illetve nyomelemek vagy mikroelemek, amelyekből kisebb mennyiségre van szükség (például vas, cink, réz, mangán, jód, szelén, molibdén, króm).

Az igények életkortól, nemtől, állapottól és életeseményektől függően változnak. Az ajánlott napi bevitel (átlagos fejlett országokra vonatkozó értékek) általában mg/napban, µg/napban vagy testsúlyra vonatkozó egységekben kerül meghatározásra, és célja a hiánybetegségek megelőzése mellett a mérgezések elkerülése.

Felszívódás és biohasznosulás: a felszívódást befolyásolja az adott elem vegyi formai, a táplálkozási kölcsönhatások (például fitátok, oxalátok), a gyomor-bélrendszer egészségi állapota és más tápanyagok jelenléte. Hiánytünetek például vasnál vérszegénység, kalcium–foszfor egyensúlyának zavara; toxicitás akkor fordulhat elő, ha egy ásványi anyagból túlzott mennyiséget viszünk be vagy a környezeti expozíció magas.

Növényélettan: a növények is talajból felvehető ásványi anyagokat használnak. A talaj pH-ja, tápanyagkészlete és a növény speciális kölcsönhatásai határozzák meg a felszívódást és a növény vitalitását. Hiányuk lassú növekedést vagy elszíneződést okozhat; túladagolás pedig a növényen belüli toxinproblémákhoz vezethet.

források és kiegyensúlyozottság: egy változatos étrend általában megfelelő ásványi anyagokat biztosít. Szükség esetén étrend-kiegészítők alkalmazását orvosi döntés alapján érdemes megfontolni. A tájékoztatás alapjául szolgáló ajánlások és útmutatók országonként változnak.