állapotmentesség

Az állapotmentesség olyan szoftvertervezési és architekturális tulajdonság, amely során a rendszer egy adott interakció során nem támaszkodik a korábbi műveletek során felhalmozott állapotra. Más szóval a kérések önállóak, és minden szükséges információt tartalmaznak ahhoz, hogy a tevékenységet a kiszolgáló végrehajthassa.

Gyakorlati alkalmazásban az állapotmentesség azt jelenti, hogy a kiszolgáló nem tartja meg egy adott felhasználó vagy ügyfél állapotát a kérések között. A kliensek minden kéréskor elküldik a szükséges kontextust (például hitelesítési tokent vagy azonosítót), és azonos környezetben dolgozik. A belső állapot tárolása külső adatbázisban vagy cache-ben történhet, amelyet a kiszolgáló csak akkor ér el, amikor szükséges.

Előnyök közé tartozik a könnyebb skálázhatóság és terheléselosztás, mivel több példány futtatható párhuzamosan anélkül, hogy megvétózná egymás állapotát. Emellett a cache-elés és a visszakeresés hatékonysága javulhat, mert nincs megosztott, megosztott állapot a kiszolgálón belül.

Hátrányai közé tartozik, hogy bizonyos műveletek többszöri adatátvitelt és redundáns információk küldését igényelhetik, és hosszú távú folyamatok vagy felhasználói szekciók esetén gyakran külső állapotkezelést kell beépíteni. A tervezés során kiemelten kell kezelni az azonosítást, jogosultságot és az idempotenciát.

Példák a gyakorlati használatra: HTTP-alapú REST API-k és több mikroservice- vagy serverless architektúra. A HTTP alapértelmezett állapotmentességet feltételez; az autentikáció gyakran tokenalapú, és a kliens tartja nyílván a hitelesítő adatokat a kérésben.