állapotfázisok

Az állapotfázisok, gyakran fázisoknak rövidítve, egy fizikai rendszer lehetséges állapotait írják le. Ezek az állapotok a rendszer makroszkopikus tulajdonságai, mint például a hőmérséklet, nyomás és térfogat, amelyek meghatározzák a rendszer viselkedését. Egy anyag több különböző fázisban létezhet, attól függően, hogy milyen külső körülményeknek van kitéve.

A leggyakoribb állapotfázisok közé tartozik a szilárd, a folyékony és a gáznemű állapot. Egy szilárd anyagban a részecskék szorosan rendezettek és csak rezegnek eredeti helyük körül. Egy folyékony anyagban a részecskék közelebb vannak egymáshoz, de szabadon mozoghatnak, így a folyadék felveszi a tartály alakját. Gázokban a részecskék távol vannak egymástól és nagy sebességgel mozognak, kitöltve a rendelkezésre álló teret.

Ezeken a klasszikus fázisokon túl léteznek más, kevésbé gyakori állapotfázisok is. Például a plazma az ionizált gázok fázisa, amely extrém hőmérsékleteken fordul elő, mint például a csillagokban. A kvark-gluon plazma egy még exotikusabb fázis, amely a szupererős kölcsönhatások vizsgálatánál játszik szerepet. Léteznek olyan fázisok is, mint a kondenzátumok (például Bose-Einstein kondenzátum), amelyek extrém alacsony hőmérsékleteken jelennek meg.

Az állapotfázisok közötti átmeneteket fázisátmeneteknek nevezzük. Ezek az átmenetek általában hőmérséklet- vagy nyomásváltozás hatására következnek be. Például a víz olvadáspontja 0 Celsius-fok, ahol a jég (szilárd fázis) vízzé (folyékony fázis) alakul. Az állapotfázisok fogalma alapvető fontosságú a fizika, a kémia és az anyagtudomány számos területén.