Érzékelés

Érzékelés a környezetből származó ingerek észlelésének, továbbításának és értelmezésének folyamata. A receptorokra érkező ingerek transzdukcióval neuronális jelekké alakulnak, amelyeket az agy dolgoz fel. A szenzáció az ingerek fiziológiai észlelése, az érzékelés pedig a jelek kontextusba helyezésével és a tapasztalattal formált tudatos élménye.

Ismert modalitások: látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás. Emellett propriocepció (testhelyzet-érzékelés), vestibularis rendszer (egyensúly) és hő- vagy fájdalomérzékelés is léteznek. Minden modalitás saját receptorokat és útvonalakat használ.

Az érzékelés útja észlelő sejtek útja, amely a thalamuson keresztül a primer kéreghez kerül. A feldolgozás gyakran bottom-up jellegű, de top-down hatásokkal, például figyelemmel, elvárásokkal és tudással kiegészül. A perceptuális élmény kontextustól és várakozásoktól is függ.

Pszichofizika területén az abszolút küszöb, a differencia küszöb és a jel-zaj viszony a mérés alapja. A multiszenzorális integráció a különböző modalitások közötti információfeldolgozást vizsgálja, például látás és hallás együttműködését.

Fejlődés során az érzékelés finomodik; zavarai közé tartozhatnak agnóziák, neglect, vagy krónikus fájdalom és hőérzékelési problémák. Illúziók és pareidolia mutatják, hogy az észlelés konstruktív folyamat.

Jelentősége széles: alapvető a környezet észleléséhez, döntésekhez és cselekvéshez. Kutatásai segítik a rehabilitációt, a dizájnt és a biztonságot, és feltárják a kultúrák közötti különbségeket az észlelésben.