fájdalomérzékelés

A fájdalomérzékelés a fájdalom tudatos élménye, amelyet a perifériás noxikus ingerekre adott központi feldolgozás hoz létre. Ez egy összetett jelenség, amely szenzoros, érzelmi és kognitív összetevőket egyesít: az intenzitás, a minőség és a lokalizáció értékelése mellett a várakozásokat és a környezeti kontextust is figyelembe veszi.

A perifériás szakaszban nociceptorok (általában Aδ és C rostok) aktiválódnak mechanikai, hő- vagy kémiai ingerekre. Az ingerület a gerincvelő dorsal gyökein át a spinothalamicus traktusba kerül, onnan a thalamusba, majd a cortex különböző területeire (elsősorban szomatoszenzoros rétegek, insula és cinguláris kortex). Ezek a területek a szenzórikus és érzelmi értékelést egyaránt koordinálják.

Fájdalomérzékelés központi modulációja a descending gátló rendszerek révén történik (például a periaqueductalis gray és a rostralis ventromedialis medulla), amelyek noradrenergintől és szerotoninerg, illetve endorfin rendszerektől függően képesek erősíteni vagy gyengíteni a nociceptív áramlást. A placebo és a kontextus is jelentősen módosíthatja a fájdalom percepcióját.

Fajták: akut és krónikus, nociceptív és neuropátiás, viszcerális és soma­tos. A fájdalom minősége és lokalizációja segíthet különbséget tenni. Krónikus fájdalom esetén gyakori a túlzott érzelmi reakció és a fájdalom terjedése vagy megváltozott érzékenység (hyperalgesia, allodynia).

Értékelése és kezelése: a fájdalom megítélése gyakran VAS vagy NRS skálákkal történik; kezelésében gyakran alkalmaznak gyógyszereket, fizikoterápiát és pszichológiai intervenciókat. A fájdalom megértése és kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel.