vázizomrostokban

Vázizomrostok a vázizomzat alapegységei. Ezek hosszú, elnyújtott sejtek, amelyek több maggal rendelkeznek és myofibrillumokat tartalmaznak. A rostok belsejében a szarkomerre bontott szerkezeti egységek sorakoznak, amelyek az összehúzódást közvetítik. A sejt bal oldalán a szarkoplazmatikus retikulum és a T-tubulusok teremtik meg a Ca2+ jelátviteli hálózatot, míg a mitokondriumok biztosítják az energiát. A sejtfelszínt a gerinces cytoplazmában a szarolemma, a dzs】.

Szarkomer felépítése: a szarkomer határait Z-lemezek jelölik. A belső részben vastag filamentumokból (myosin) és vékony filamentumokból (aktin) álló szálak találhatók, amelyeket a szabályozó fehérjék, tropomyosin és troponin, kísérnek. Titin nevű nagylábas fehérje segíti a szarkomer rugalmasságát és a filamentumok helyzetének visszaállítását. Afilamentumok találkozásánál a fehérje-komplexum biztosítja az erőátadást a kontral filamensek között.

Izzóing és kontrakció: a motoros neuronok szinaptikus kapcsolata a neuromuszkuláris véglemezen (ideg-izom csúcs) acetilkolint szabadít fel, ez akciós potenciált vált ki a lapon, a T-tubulusokon át a szarkoplazmatikus retikulum Ca2+ ürítéséhez vezet. A Ca2+ kötődik a troponin C-hez, ami elmozdítja a tropomyosint, így felszabadulnak a myosin fejek végpontjai az aktin filamentumok fehérjeegységein. Az ATP hidrolízise és a keresztkötésképzés révén bekövetkezik a szarkomer összehúzódása; relaxációkor a Ca2+ visszaszívódik az SR-be, és a filamentumok visszaállnak kiindulási helyzetükbe.

Energia és anyagcsere: az összehúzódáshoz ATP szükséges, amelyet kreatin-foszát, glikolízis és oxidatív foszforiláció útján nyerhet a rost. A vörös (oxidatív) rostok magas mitokondriumsűrűséget és capillárisellátottságot mutatnak, míg a fehér (gyors) rostok gyorsabb, de rövidebb energiaforrásokkal dolgoznak.